Zoroasztrizmus

A zoroasztrizmus (vagy mazdaizmus) az iszlám térhódítása előtti régi iráni vallás. A mazdaizmus ősi perzsa vallás körülbelül a Kr. e. 9.-8. században keletkezett. Később (a Kr. e. 6.-5. században) összeolvadt Zoroaszter próféta tanításaival.

A vallás alapítója egy iráni próféta és hitújító, Zarathusztra (Zoroaszter) volt, aki a Kr. e. VI. században élt. perzsa hagyományok szerint Zarathusztra tevékenysége Kr. e. 560 körülire tehető. A zoroasztrizmus egyaránt tartalmaz monoteista és dualista jellegzetességeket, a vallás követőit zarathusztriánusoknak is nevezték, az iszlám megjelenése óta pársziknak is szokták őket nevezni.

Istentiszteletük legjellemzőbb vonása tűztemplomokban a szent tűz őrzése; emiatt az iszlám tűzimádóknak tartja őket. Tűz-oltárokon mutatták be az áldozatokat az égi tűznek.

Habár a zoroasztrizmus egykor Perzsia uralkodó vallása volt,a hívek száma világszerte mára már nem több,mint 200.000 fő,akiknek nagytöbbsége Iránban és Indiában él.

Ahura Mazda

Zarathusztra minden isten tiszteletét elvetette, kivéve a Ahura Mazdát („Bölcs Úr”), a bölcs teremtő istent. Kísérői a hallhatatlan szentek (Amesha Spenta), az isteni lényeg személyes képviselői. Ezek a helyes rend, a jó felfogás (vohu mano), az uralkodók hatalma, az „armaiti”, azaz az isteni odaadás az emberek iránt, a tökéletesség és a halhatatlanság.

A jó és a rossz

A zoroasztrizmus a rossz eredetét az ember szabad akaratában látta. Az embereknek életük során választaniuk kell jó és rossz között: a zoroasztrizmus szerint a világ két alapelv, a jó és a rossz harcának a színtere. A Szent Szellemmel, a Mazda és a teremtményei közötti közvetítővel a Gonosz Szellem áll szemben. A rosszat szolgáló hatalmak a harcban: a hazugság, a rossz gondolat és az erőszak. Az ősi istenek (daevas) is a Rossz démonjai, akik azon mesterkednek, hogy az embereket eltérítsék a rossz irányába.

A világot beborító tűzözönből csak a jó követői menekülnek meg, hogy új teremtésben részesüljenek. Amíg ez be nem következik, addig az elhunytak lelkei közül a jókat a Paradicsomba vezetik, a rosszakat pedig a pokolba.

Kozmogónia

A zoroasztrizmus az emberi történelmet négy 3000 éves időszakra osztja. Az első időszakban Ormazd (Ahura Mazdá) az égben, a fény birodalmában, Ahriman (Angra Mainju) pedig az alvilágban lakott. Az első 3000 év végén Ahriman megtámadta Ormazdot, aki azonban egy varázsformulával elkábította őt. Ahriman visszazuhant a mélységbe, és ott maradt újabb 3000 évig. Ormazd kihasználva Ahriman kábultságát (ami újabb 3000 évig tartott) megteremtette a szellemi lényeket (fravasi),és az anyagi világot: az eget, a vizet, a földet, a növényeket, az ősbikát és az ősembert (Gajómart). A teremtés végeztével választási lehetőséget adott a szellemi lényeknek: megmaradhatnak örökre létezés előtti állapotukban, vagy fizikailag megtestesülhetnek, hogy legyőzhessék Ahrimant. A lények a születést és a harcot választották. Ahriman védekezésként létrehozott hat démont és a nekik megfelelő anyagi világot.

Az elkövetkező 3000 évben Ahriman legyőzte Ormazd teremtését: megölte Gajómartot, az emberiség ősatyját, az ősbikát, az állatok és a növények ősét. De Ormazd csapdába ejtette Ahrimant: az anyagi világban ragadt. Az utolsó 3000 év elején testet öltött Zarathusztra, aki elhozta a Földre a vallást; ettől kezdve Zarathusztra időszakonként újjászületik a szaosjanszok („a világ megváltói”) alakjában. A teremtés végpontja az utolsó itélet, amelynek során Zarathusztra inkarnációi felelőségre vonják az összes embert. Akik a rosszat választották megbűnhődnek, a jók pedig üdvözülnek és halhatatlanokká válnak.

A zoroasztrizmus irodalma

A zoroasztrizmus eredeti szentírása, az Aveszta óiráni (avesztai) nyelven íródott. Később keletkezett vallási szövegek középiráni (pahlevi) és perzsa nyelven íródtak.

Híres zoroasztriánusok

• Nagy Cyrus (Kr. e. 580-529 ) – a Perzsa Birodalom alapítója
• Dareiosz – perzsa király
• Xerxész (Kr. e. 519-465 ) – perzsa király
• Freddie Mercury – A Queen együttes énekese.(1946-1991)
• Zubin Mehta – híres karmester
• Rohiton Mistry – novellista
• Firdaus Kanga – író