Occam borotvája

Occam borotvája (más formákban Ockham beretvája vagy ezek kombinációi) a számbavehető lehetőségek csökkentésének módszere, melyet a 14. században élt angol szerzetesnek, William of Ockham-nek tulajdonítanak.

William Ockham

William Ockham (ismert Occam néven is) (kb. 1285–1347) angol nemzetiségű ferences rendi szerzetes, a skolasztikus filozófia kiemelkedő személyisége. Olyan szellemi mozgalmat indított el, amivel az újkori gondolkodás megalapozását készítette elő.

Élete és munkássága

1285 körül született az angliai Ockhamban. Tanulmányait az oxfordi egyetemen végezte, majd tanítói állást válalt. Tanulmányai alatt a logika, az ismeretelmélet és a természettudományok iránt mutatott nagyobb érdeklődést.

Tanaiért eretnekséggel vádolták ugyanis támadta XXII. János pápát.

Filozófiájában a világ ésszerűsége és isteni harmóniája felbomlik, a mindenség egymástól független részekre esik szét, azaz elenyészik a világegész egységes, összefüggõ voltának eszméje.

Filozófiájának alapját két elv alkotja:

1. A mindenhatóság elve (omnipotencia). Ezen elv szerint, Isten megtehette volna, hogy a világ dolgait másképpen is alkothatta volna mint ahogyan azt eredetileg tette. Mindebből az következik sem a dolgok létezését sem az ok - okozat összefüggését nem ismerhetjük meg a világ dolgaiból. Semmire nem mondható, hogy mindig törvényszerüen ezt és ezt okozza vagy fordítva.

Ezen elv szerint a cilág dolgai az ember számára nem megismerhetőek előzetes okokból hanem csak a tapasztalat alapján és annak kutatásával, ami valóban létezik és megtörténik.

Istennek nincsenek morális kötelezettségei; az emberek morális kötelezettsége pedig abban áll, hogy akaratukat alá kell rendelniük az isteni parancsnak. Az akarat szabad, különben cselekedeteink nem lehetnének morálisak. Az akarat szabadságának legfőbb bizonyítéka az, hogy előfordul, hogy az akarat nem mindig Istent választja. Boldog azonban csak akkor lehet az ember, ha akarata Istenre irányul; így kerülheti el az ember a „szorongást és félelmet". A lélek halhatatlanságáról a kinyilatkoztatásból lehet tudomásunk.

2. A gazdálkodási elv más néven Ockham borotvája: "sokaság szükségtelenül nem tételezhető" (lat.: Pluralitas non est ponenda sine necessitate). A magyarázatoknak nem szabad az okokat szükségtelenül gyarapítani. Ha egy jelenségre két magyarázat lehetséges, akkor az egyszerűbb magyarázatot fogadjuk el. Például ha egy hasadt fatörzs fekszik a földön, akkor ez lehet egy villámcsapás miatt, vagy mert egy titkos kormányzati fegyverprogramot teszteltek. A legegyszerűbb kielégítő magyarázat Occam borotvája alapján a logikus is egyben: az ok a villámcsapás.

Univerzáliák problémája

Ockham nominalista elvet fogad el. Semmiféle individuációs elvet sem fogad el, mivel szerinte csak az egyes reális ugyanis Isten minden létezőt individuálisan teremtett.

Az általános fogalmak nem valóságos létezők, hanem csak olyan gyüjtőnevek amelyek csak az elmében léteznek és arra használják őket, hogy az individuális dolgok közös tulajdonságait megnevezzék.

Politikai tevékenysége

1328-tól Ockham egyház-politikai témákkal kezd foglalkozni. Védelembe veszi a ferencesek jogát a tulajdonról történő lemondást és a világi hatalomnak a pápától való függetlenséget hangoztatta.

Legegyszerűbb formájában Occam borotvája kimondja, hogy a magyarázatoknak nem szabad az okokat szükségtelenül gyarapítani. Ha egy jelenségre két magyarázat lehetséges, akkor az egyszerűbb magyarázatot fogadjuk el. A tétel maga következőképpen hangzik: "Pluralitas non est ponenda sine neccesitate", azaz magyarul "feleslegesen ne szaporítsd a dolgokat".

A tétel lényege az, hogy ha van két elmélet, ami ugyanazt a tényt magyarázza, akkor az egyszerűbbet kell használni, amíg nincs nyilvánvaló bizonyíték a másik igazságáról. Ockham arra épít, hogy egy egyszerűbb elméletet mindig könnyebb értelmezni és akár cáfolni is, így pontosabb képet kaphatunk a vizsgált dolog igazsága felöl.

Minden, a dolog magyaráratához nem szükséges ok fölösleges és ennélfogva elvetendő.