Politikafilozófia

A politikai filozófia az államra, politikára, jogra vonatkozó általános összefüggéseket kutatja. Azokra a kérdésekre keres választ, amelyeket a modernizációs változások, illetve ezek gazdaságra és politikai életre való kihatásai jelentenek. Középpontjában az emberi civilizáció által teremtett, eltérő fejlettségű, berendezkedésű társadalmak rendszere áll.

A politikafilozófia kezdetei

A politikai gondolkodás kezdetei az ókori indiai éskínai gondolkodástörténetben találhatóak meg. Konfucius, (i. e. 551-479), alsó rétegből származott, de írástudása miatt magas méltósághoz jutott, az arisztokráciával történt konfliktusai után bejárta KínaKínát]] tanai egy időben ( a kulturális forradalom idején ) kínai államvallássá is váltak. A konfucianizmus lényege a központosított patriarchális állam, a hagyományok és a társadalmi hierarchia tisztelete.

Az antik görög, római, perzsa civilizációk a nyugati civilizáció bölcsője, szinte minden gondolkodónál az antik demokrácia a kiindulópont.Az i. e. VI. századtól kezdődő élénk politikai élet középpontjában a kormányzás módja ( demokratikus, arisztokratikus ), az igazságosság, az emberi erények és korlátok, az emberi természet és annak megváltoztathatósága, irányíthatósága állt.

A középkori gondolkodás

A középkori városok kialakulása, a céhek manufaktúrákká alakulása, a kereskedelem fejlődése és kialakulása , a polgárság megjelenése, a reformáció, a földrajzi felfedezések, a tudományos eredmények ( Galilei, Kopernikusz, Kepler ) nagy fellendülést okoznak az emberiség fejlődásáben.

A XI. század végén jelennek meg először az autonómia törekvések. Egyetemek alakulnak, de az írásbeliség az egyház privilégiuma marad. A XII. században kezdenek megjelenni ( Angliában ) a parlamentek első változata, a király hatalmának korlátozására.

XIV. században kezd az egyház kulturális és adminisztrációs monopóliuma megszünni. Elindul a szekularizáció folyamata.

A politikai gondolkodás markánsan tehát az 1100-as évektől jelent meg, két fő téma körül folyó vitákkal : 1.) a világi és az egyházi hatalom viszonya, 2.) a főhatalom túlzásaival szembeni ellenállási jog kérdése.

A késői középkorban a városoké a főszerep. Az erősödő városokban nő az önkormányzat iránti igény. Észak-Olaszországban a korábbi városállamok mintájára ön-állósodás indul ( Firenze, Velence, Padova, Bologna, Genova, Milano ). A polgárok választójoggal rendelkeznek, a politikai forma a köztársaság.

A XIV-XV. században ölt testet a firenzei republikánus eszme, az emberi közösség érdekeit téve elsődlegesnek az önérdek helyett. Később, az egyeduralkodók felemelkedése révén a politikai értékek megítélése átalakul. A kor kiemelkedő reformerje Niccolò Machiavelli ( 1469-1527 ), firenzei polgár, (ő teremti meg a modern politikatudomány alapjait). A machiavellizmus szerint a politikai hatalom öncél, mely minden morális korlát fölött áll.

Modernkori gondolkodás

Az újkori politikai gondolkodás első képviselői Jean Bodin ( 1529-1596 ) és Thomas Hobbes ( 1588-1679 ).

Posztmodern kor XX. Század

A posztmodern kor legjelentősebb hatása a népességre az iparosodás és az urbanizáció volt:a korábban vidéken élő népesség jelentős része aki mezőgazdasági tevékenységet folytatott nagyvárosokba tömörülő munkásságá alakult. Nagyobb lett az aránya az értelmiségi és az alkalmazotti rétegeknek is. A nők tömegesen álltak munkába, fokozatosan minden országban egyenjogúak lettek, szavazati jogokkal rendelkeztek.

Akorábbi gyarmati országok lassanként nemzetté fejlődtek és kivivták szabadságukat. A nemzetté válással együtt szinte minden országban más-más fajtája alakult ki a nacionalizmusnak. A nemzetek kialakulását konfliktusok, polgárháborúk és háborúk is kísérték.

Európa vezető szerepe megszűnt, új hatalmak jelentek meg ( USA, Japán ). A világháborúk lezárása után a nagyhatalmak egymás közti viszonya továbbra is terhelt maradt, a hidegháborús korszak USA-Szovjetunió ellentéte a világ minden tájára kihatott. Az antikolonialista küzdelmekhez nyújtott segítségük, forradalmak győzelmében, illetve megbuktatásában való közreműködésük folytonos konfrontációt jelentett. 1990-ben a Szovjetunió felbomlása után a bipoláris világrend eltűnésével egy újfajta ellentét, az Észak-Dél konfliktus kerül előtérbe.