Utópia

Az utópia többnyire jövőbeli, a tökéleteshez közeli fejlettségi szinten álló emberi társadalmat, illetve egy ilyen társadalmat leíró irodalmi művet jelent.

Etimológia

A szó eredete szerint görög. Az "utópia" kifejezés két görög szó, a "nem" (ou) (ου) és "föld / hely" (topos) (τόπος) egyesítéséből származik, a jelentése "seholsem" vagy "sehol-hely". A szót úgy alkották meg, hogy az eutopia (jó hely) szóra is hasonlítson. Az eredeti kontextusban a szó mindkét jelentéstartalommal bírt.

Az utópia szót Thomas More használta először (1516)-ban megjelent De Optimo Reipublicae Statu deque Nova Insula Utopia (közismert rövidebb nevén "Utópia") című könyve címében.

Thomas More

Thomas More (Saint) (magyarorsan: (Szent) Morus Tamás) (London, 1478. február 7. — 1535 július 6.) angol jogász, költő, államférfi.

Jelentősége

Élete során elismertséget szerzett, mint vezető humanista tanító. Számos magas hivatali tisztséget töltött be, 1529 és 1532 között a lordkancellár címet is viselte. Jelentős befolyással volt az angol jogra, főképp az egyenlőség előtérbe helyezésével. Ő alkotta az utópia szót, amelyet egy ideális elképzelt sziget népére használt, melynek politikai rendszerét egy 1516-ban megjelent könyvben ír le. Visszautasította VIII. Henrik felkérését, hogy vezesse az anglikán egyházat. Ennek következtében politikai karrierje véget ért, majd árulásért kivégezték. A katolikus egyház 1935-ben avatta szentté, az anglikán egyház 1980-ban vette fel szentjei közé.

Élete és munkássága

Apja bíró volt Londonban, aki fiát korán iskolába küldte. Tizenhárom éves korában apród lett egy érsek udvarába került apródnak, majd hamarosan az Oxfordi Egyetemre került. Két év múlva apja hazahívta, így tanulmányait Londonban fejezte be. Először ügyvéd volt, majd politikai pályara állt és tagja lett a angol parlamentnek. Lelkes humanista volt, szoros barátság fűzte Rotterdami Erasmushoz. Angol és latin költeményeket írt és előadásokat tartott Szent Ágoston Civitas Dei című művéről.

Bár vonzotta a papi hivatás, különösen a karthauziak érdekelték, mégsem ment egyyházi páylára. Megházasodott, feleségétől, Jane Colttól négy gyermeke, három lány és egy fiú született. A korban szokatlan módon leányainak is komoly képzést adott, latint, görögöt és csillagászatot is tanultak.

Irodalmi tevékenysége

Politikai munkája mellett írói tevékenysége is jelentős. Számos dala népdalként maradt fenn, Utópia című könyve pedig komoly érdeklődést váltott ki, több nyelvre lefordították. Ebben jelent meg a polgári utópisztikus szocializmus első koncepciója és sok utána következő szociális utópia példaképének számít. Morus Tamás gondolatai messze túlmutatnak saját korán.

1511-ben, hatévi házasság után felesége meghalt. Újra megházasodott, második felesége özvegy volt, és hét évvel idősebb nála. A család hamarosan London előkelő városrészébe, Chelsea-be költözött.

Harc a protestánsok ellen

Évről-évre fontosabb jogászi, politikai és diplomáciai megbízatásokat kapott, legnagyobb sikere az a franciaországi diplomáciai küldetés volt, amely döntően hozzájárult a cambriai béke létrejöttéhez, amely véget vetett I. Ferenc francia király és V. Károly császár viszályának.

1509-ben VIII. Henrik lépett az angol trónra. Kezdetben a római katolikus egyház egyik leghűbb támogatója volt, Luther Márton ellen készített írása nyomán kiérdemelte a pápától a Defensor Fidei, a hit védője címet. 1522-ben azonban a király beleszeretett egyik zdvarhölgyébe, Bolyen Annába. Mivel Aragóniai Katalinnal kötött házassága gyermektelen volt, megkísérelte azt Rómában érvényteleníttetni. Amikor ez nem sikerült elhatározta, hogy a német fejedelmi családok példájára elszakad Rómától. Ehhez a diplomáciában jártas, és mind a világi, mind az egyházi hatóságok előtt népszerű Morus segítségét is igénybe kívánta venni, akit [1529]]-ben kinevezte kancellárjává.

A kancellárnak nem kívánt állást foglalni a király első házasságának érvényességéről folyó vitában, arra hivatkozva, hogy se nem egyházjogász, se nem erkölcstan-tudós. Henrik azonban az angol egyház fejének ismertette el magát, amellyel egyben kétségbe vonta a pápa fennhatóságát Angliában. Morus, aki hithű katolikus volt 1532. május 16-án lemondott hivataláról.

Henrik egyházi felségére hivatkozva elvált első feleségétől és újraházasodott. király feleségül vette Boleyn Annát. A koronázáson Morus nem jelent meg, amely feszültséget okozott közte és a király között.

A pápa hamarosan érvénytelennek nyilvánította a király második házasságát, és kimondta a kiközösítést. A király válaszul, hogy a parlamenttel az angol egyház egyetlen fejévé nyilváníttatta magát, hivatalosan is elvitatva a pápa addigi kiváltságait. Minden alattvalónak esküt kellett tennie az új törvényre. A volt kancellár megtagadta az eskü letételét, ezért a londoni Towerbe zárták.

A per és a kivégzés

Eleinte fogadhatott látogatókat, de mivel hosszan ellenállt ettől eltiltották. 1535. június 22-én lefejezték barátját, Fisher bíborost. Kilenc nappal később őt is bíróság elé állították. A tárgyaláson kijelentette, hogy világi uralkodó nem igényelhet magának vallási jogokat. A király parancsára ezért őt is halálra ítélték és július 6-án lefejezték.

Morus Tamást Fisher János bíborossal együtt 1886-ban boldoggá avatták, 1935-ben, halálának négyévszázados évfordulóján pedig XI. Piusz pápa szentté nyilvánította. Ünnepüket 1969-ben tették általánossá az Egyházban. Az államférfiak és jogászok védőszentje. Hivatalos ünnepnapja június 22.

Irodalmi utópiák

Formája szerint a klasszikus utópia útibeszámoló. Többnyire egy eltévedt vagy balesetet szenvedett utazó számol be valamilyen egzotikus vidéken átélt élményeiről. Fontos, hogy az utópia szíhelyére nem lehet szándékosan elutazni, oda csak rendkívüli körülmények miatt - baleset, hajótörés - kerül a főhős. Ezáltal szakadás van az aktuális világ és az utópia világa között, kikerül az olvasó a mindennapokból. Az utazó szemüvegén keresztül a másik világ övétől különböző társadalmi viszonyait láthatja. Furcsaságok és kalandok sorozata következik, majd az utazó megérkezéséhez hasonló csodálatos körülmények között visszatér indulási országába.

Az utópia tehát mintegy tükörként szolgál: a másik világ furcsaságai saját világát is furcsának fogják mutatni. Ha a két világ - az utópia világa és az olvasó aktuális világa - közötti különbséget tekintjük, kétféle utópiatípust különböztethetünk meg. A pozitív utópiákban a fiktív világ jobb, mint a létező, a negatív utópiában pedig fordítva. A negatív utópia gyakran ironikus. A furcsaságok eredete szerint megkülönböztetve szintén kétféle utópiával számolhatunk: ha valamilyen aktuálisan létező tendencia valósul meg, teljesedik ki a másik világban, illetve amikor hiányzik ez, csak valamilyen absztrakt érték vagy szokás uralma valósul meg. Az előbbi esetben az utópia révén saját jövőjét láthatja előre az olvasó kora, azaz időben kapcsolódik az aktuálishoz az eljövendő, ezért az utópia politikailag orientál, cselekvési alternatívákat mutat.

Az első utópia, egyben a műfaj nevét adó mű Thomas Morus (Morus Tamás) Utópiája volt.

Filozófiai utópiák

A korai állam-utópiák szépirodalmi formájú bölcseletek. Később az utópikus gondolkodás összekapcsolódott a társadalmi haladás fogalmával. Történetfilozófiai problémává válik az utópia és az aktuálisan fennálló közötti viszony, az átmenet lehetősége illetve lehetetlensége. A tudományos előrejelzések szélsőséges esetben utópiává válnak.

Híres utópiák

az irodalomban

• Platón: Az állam (kb. i.e. 395)
• Morus Tamás: Utópia (1516)
• Tommaso Campanella: A Nap városa (másként: Napváros) (1602)
• Francis Bacon: Az új Atlantisz (1627)
• Jonathan Swift: Gulliver utazásai (1726)
• Samuel Butler: Meslohes (angolul Erewhon)(1872)
• Samuel Butler: Erewhon revisited (1900)
• Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba (1915)
• Aldous Huxley: Szép új világ (1932)
• George Orwell: 1984 (1948)
• Kurt Vonnegut: Utópia 14 (1952)
• Ray Bradbury: 451° Fahrenheit (1954)
• Stanisław Lem: Kiberiáda (1967)
• Szathmáry Sándor: Kazohinia
• és lásd sci-fi műfaj

a filmekben

• Metropolis (r.: Fritz Lang) (1927)
• Alphaville (r.: Jean-Luc Godard) (1965)
• 451° Fahrenheit (r.: François Truffaut) (1966)
• 1984 (r.: Michael Radford) (1984)
• Brazil (r.: Terry Gilliam) (1985)
• Gattaca (r.: Andrew Nicol) (1997)
• Mátrix (r.: Andy Wachowski és Larry Wachowski) (1999)