Forrás: www.eletforma.hu

Pató Erika cikkét az Életforma.hu oldalon találtam

A szekta sodrásában

Az emberekben űr van, sokszor magányosan, kételyektől gyötörten vergődünk az élet akadályai által keltett hullámok között. Keressük létünk értelmét...

 De valóban segítséget kapunk, vagy ez által épp megszűnik az önállóságunk, s más jellegű béklyók rabjai leszünk?

 "Csak az a vég, csak azt tudnám feledni" - mondja Ádám Az ember tragédiájának vége felé. Felmerülő kételyére csak egy biztató ukászt kap: "Mondottam ember, küzdj, és bízva bízzál!"

Az a bizonyos Vég mindenki gondolataiban ott van. Számtalanszor felmerülnek bennünk a létünk értelmére vonatkozó kérdések.

Miért születtünk, mi végre teremtettek, mi lesz, hogyan éljük le földi életünket? S mi vár ránk a halál után? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ tudjunk adni mindenki megteremti a maga filozófiáját. S megpróbáljuk tartalommal és carpe diem életszemlélettel megtelíteni a mindennapjainkat.

A legtöbb embernek azonban a vallás tanításai adják meg a választ a lét értelmére és a halál utáni életre vonatkozó kérdésekre.

Mikor rendben mennek a dolgok, egészségesek, boldogok vagyunk, akkor ezek a kérdések nem fontosak. Viszont mikor problémák vannak, nehéz helyzetbe kerülünk, elveszítünk egy szeretett családtagot, kedves barátot, akkor elgondolkodunk...

Néha reménytelennek és értelmetlennek tűnik minden. Ilyenkor hajlamosak vagyunk vigasz és segítség reményében valakihez fordulni. Ez azonban olykor veszélyes lehet, mert egy sebzett lélek kiszolgáltatottabb.

Halász Endre atya, aki hosszú időn át alkoholistákkal foglalkozott mesélte a következőt.

A temetőbe ment ki szülei sírjához, amikor két fiatal (egy szektából) megszólította, vigaszt szerettek volna neki nyújtani. Ekkor döbbent rá, hogy ez a szekták előnye.

Odamennek és megszólítanak, ráéreznek valami nagyon fontos hiányra! A népegyházhoz nekünk kell odamenni. Ezen kellene változtatni a történelmi egyházaknak! Szerinte az emberekben űr van (horror vacui), ezt az űrt be tudják tölteni a szekták 

Egy huszonéves lányismerősöm, aki szomorú élettörténettel, nehéz családi háttérrel, testi fogyatékossággal rendelkezik, eljutott odáig, hogy értelmetlenné vált az élete, s véget akart vetni neki.

Úgy döntött, hogy megtakarított pénzéből egy pisztolyt vesz, s néhány golyóval véget vett szenvedéseinek.

Épp a bankautomatából akarta kivenni megspórolt pénzét, mikor két fiatal megszólította őt. El kezdtek beszélgetni, ismerősöm elmondta, mire készül, mire az ismeretlenek felmutattak egy lehetőséget, és meghívták a közösségükbe.

Azóta ismerősöm megváltozott. Isten közbeavatkozásának értelmezi két megmentője megjelenését. Ez a közösség lett a családja, a közös imádkozások, programok adnak életerőt neki.

Szakítani akar eddigi életvezetésével, munkahelyével, eltávolodott a jó barátaitól. Bízik benne, ha többet imádkozik, ha nem követ el földi bűnöket, akkor megszabadul testi fogyatékosságától és boldog lesz.

 Nem hallgat a régi barátokra, a közösségbe s annak tanításaiba vetett hite megingathatatlan. De él... s nem vetett véget önkezűleg az életének....

Számtalan ilyen esetet tudnánk felsorolni. A média rendszeresen számol be tragédiákról, pórul járt fiatalok kiszabadulásáról, tömeges öngyilkosságokról, hiszen bizonyos vallási közösségek megfosztják tagjaikat vagyonuktól, elszakítják családjuktól.

Nagyon leegyszerűsítve a kérdést, vannak olyan vallási közösségek, melyek valóban hitet, erőt, társaságot adnak a tagjaiknak, akik ezáltal megtalálják a lelki harmóniát, s vannak olyan társaságok, melyek egy kiválasztott próféta hatalma alá kerülnek, lázadnak a tradicionális egyházi tanítások ellen, a Megváltó eljövetelét saját gurujukban látják, s akár tömeges önpusztításra is képesek.

A szekta (g. haireszisz, szkhizma), a nagyobb vallási közösségtől tudatosan leszakadó és az ellen harcoló kisebb vallási közösség, amely bizonyos tanításokat egyoldalúan hangsúlyoz és tagjaitól általában szigorúbb aszkézist követel. A köznyelvben a szekta kifejezés negatív tartalmú.

A szekták azért alakulnak, mert ellenzik a fennálló társadalmi rendszert és az uralkodó vallást.

Mivel egyiket se tudják megreformálni vagy megdönteni, teljesen új világot kínálnak helyette.

A szekták azt állítják, hogy kizárólagos birtokosai az igaz hitnek és felsőbbrendűek más vallási csoportosulásokhoz képest.

Természetesen az ő prófétájuk, mennyei küldöttjük, gurujuk, igehirdetőjük az igazsághoz vezető út egyetlen ismerője. Mivel az emberiség önmaga nem képes jó útra térni, Isten útmutatókat küld számukra, akiknek a hívek feltétel nélküli és teljes odaadással tartoznak.

Egyesek - szerzetesi mintára - családjukat és előző életüket megtagadva, nevüket és egyéniségüket feladva, a világtól teljesen elzárva robotként szolgálnak. Mások világiak maradnak és két-három munkát is vállalva a végkimerülés határáig dolgoznak, de lemondanak minden tulajdonjogukról, - anyagi vonalon erősítve a közösséget.

Vannak, akik (paródiába illően) 14-16 órát koldulnak a megvetett és kárhozatra ítélt máshitűektől, mások prostituáltként próbálnak új híveket és támogatókat szerezni a gyülekezet számára.

Sokan térítőként települnek idegen országokba vagy akár más földrészre is. Akiktől azt kívánják, hajlandók lemondani szülői jogaikról a szekta érdekében: gyermekeiket a közösség neveli, a próféta irányítása és döntései alapján.

A szekták többsége szexuális önmegtartóztatást követel híveitől, a mormonok viszont poligámiát.

A próféta remény a kétségbeesésben, útmutató a káoszban, biztos fogódzó. Egyes esetekben a tanítványai és hívei ruházzák fel lelki vezetőjüket extrém tulajdonságokkal, amiket ő később felvállal.

Más esetekben egy karizmatikus egyéniség maga ruházza fel magát természetfölötti tulajdonságokkal, így szerezve követőket és később korlátlan hatalmat.

A szektához bárki csatlakozhat, aki elfogadja dogmáikat és aláveti magát a szabályzatoknak, - vagyis ha megtagadja előző énjét és életét. Ennek oka, hogy a szekták számára nincs értéktelen, vagyis a közösség számára haszontalan ember.

A fizikailag vagy szellemileg korlátoltak is befoghatók, ha másra nem, koldulásra. A közhit szerint a szektatagok "félőrültek".

Szakemberek szerint azonban sokkal inkább az élet mindennapi problémái elől menekülő, sokszor idealista fiatalok, akik szenvedhetnek magánytól, túlzott versenyszellemtől, faji- és vallási előítéletektől, szociális differenciáltságtól, az élet kilátástalanságától.

Van köztük, akikben túlteng az önzetlenség és segítőkészség, - legfőbb álmuk, hogy valakinek szüksége legyen rájuk.

Mások bizonytalanság érzetükben, céltalanságukban szervezett és irányított közösséghez akarnak tartozni.

A tagok többségének identitás-problémája is van, aminek következtében más személlyé akarnak válni és éppen ez az amit a szekták ígérnek. Megújult egyéniséget, valódi célokat, tartalmas életformát, - egy teljesen más világot.

Ha úgy érezzük, hogy lelkünkben űr van, legyünk még óvatosabbak.

Az ember a legnehezebb pillanatokban mindig maga van.

Azért mert az a feladatunk, hogy a nehéz helyzeteket is megoldjuk.

S akkor jutunk el a személyiségfejlődésünk magasabb fokára, ha jól oldottuk meg a próbát. Tehát, ha belül ürességet érzünk, akkor szánjunk magunkra időt.

Mint egy remete, húzódjunk el a világ elől, tegyünk fel kérdéseket, s keressünk rá megnyugtató válaszokat. Mindig az a legkielégítőbb megoldás, amit mi szeretnénk, amit a szívünk szeretne.

Ne hagyjuk, hogy más mondja meg helyettünk a megoldást, mert akkor az nem a miénk lesz, s a probléma visszatér...